Annó...
Magyar Néprajzi Lexikon
Nászéjszaka - a házasságkötést követő első éjszaka neve, amikor az új házaspár először aludt együtt és került egymással szexuális kapcsolatba. Régi jogunk szerint a házasság érvényességi kelléke volt az elhálás, ezért társadalmilag ellenőrzött, fontos eseménynek tekintették. Helyi szokások, az eseményeket kísérő komoly és tréfás megnyilvánulások, hiedelmek érvényesültek ekkor.
Régen más jelentése volt a nászéjszakának, mint napjainkban.
Régen teljesen természetes volt az, hogy a szerelmesek nem éltek házas életet az esküvő napjáig. A jegyesség időszaka ugyanis elvileg az az időszak, amikor meg kell tanulni erotikus izgalom nélkül is a másik testét érinteni, egymást megismerni. Ilyenkor lehet megtapasztalni azt, hogy érintés nélkül is lehet izgalomban élni, és a másikat ilyen állapotban is tisztelni és szeretni.
...és napjainkban: már csak hagyomány
Mai, modern világunkban a nászéjszaka többnyire már csak jelentőség nélküli hagyomány a házaspárok életében. Csak nagyon ritkán találkozunk olyan fiatalokkal, akik komolyan gondolják a jegyesség és a nászéjszaka jelentőségét.
Sőt sokak szerint a nászéjszaka sokkal inkább teher és kötelesség, mint várva várt beteljesülés. Manapság a házasulandó fiatalok már régen túl vannak az első közös szexuális élményen, számukra tehát már ilyen szempontból nem újdonság a nászéjszaka.
Gyakran kimerülten vagy éppen alkoholos mámorban hullnak a "hitvesi" ágyba, romba döntve ezzel az első “törvényesen “ is közös éjszakát.
Mondjuk, nem is csodálkozom, hogy a nászéjszakán az ifjú pár aléltan hullik az ágyba, hiszen egy zsúfolt és stresszben, élményekben gazdag napon vannak túl, és a meghitt együttlétre már nem igen van erejük. Ennek ellenére vannak olyanok, akik mindent megtesznek, hogy a nászéjszaka felejthetetlen legyen.
