Nász után

Mikor is teszünk fel ilyen kérdéseket? Ha úgy érezzük, hogy nem úgy alakult a párkapcsolatunk, ahogy azt elképzeltük, vagy csak a párunk nem úgy viselkedett egy szituációban, ahogy azt elvártuk volna? Tényleg, miért is? Kíváncsi lennék hányan teszik fel ezt a kérdést mielőtt kimondják a boldogító IGEN-t? Ha már az esküvő előtt feltennénk / feltettük volna ezt a kérdést, már akkor kiderülne, hogy a kiszemelt párjelölttel valóban boldogok leszünk-e egy hosszan tartó házasságban. Sok féle válasz lehetséges: szeretjük egymást és közös családot szeretnénk alapítani; ő a nagy Ő; jól szituált, jó képű, okos és nekem ezek fontosak; gyerekkorunk óta összenőttünk és egymás nélkül el se tudjuk képzelni; imádja a gyerekeket, van humora és romantikus alkat... stb. Ezer féle válasz lehetséges. De vajon szerelmesen látjuk-e a negatív zöngéket is. PL: nem veti meg az alkoholt, csüng az édesanyján, néha agresszív másokkal szemben, más nőkre is ránéz, mikor sétálunk (ez nem tiltott, csak nem mindegy, hogyan teszi ezt), néha vannak vitáink, amelyek hangos szóváltásban végződnek, hirtelen haragú, túlzottan féltékeny...stb. Ezek felett általában szerelmesen átsiklunk. pedig nem kellene, mert nem biztos, hogy hosszú távon tolerálni vagyunk képesek egyes negatív attitűdöket. Ha nem, akkor gondoljuk végig belevágjunk-e vagy sem.