E két szót napjainkban egymás szinonimájaként használjuk. Ám jelentésük nagymértékben különbözik. A mézesheteknek nem csak a hangzása idézi a régi korokat, de valódi jelentése is. A nászút már modern életünk terméke.
A „mézeshetek” jelentésének eredetét ma már homály fedi. Több lehetőség közül választhatjuk ki a nekünk legjobban tetszőt. Nézzük, honnan eredhet ez a kifejezés!
Samuel Johnson, XVIII. Századi író – filozófus megfogalmazásában a mézeshetek (honeymoon – mézes hónap, illetve hold) jelentése a következő: a házasságkötést követő első hónap, amikor nincs semmi, csak gyöngédség és gyönyör. Persze már az 1700-as években is tudták, hogy ez az időszak nem tarthat sokáig, hiszen a Hold állandó változásaihoz hasonlították a szerelmesek érzelmeit: telik, fogy, fellángol, elhamvad. Egy biztos, sokan egész házasságukat odaadnák azért a röpke egy hónapnyi gyöngédségért és gyönyörért.
Más vélemények szerint az ősi Babilonban kell keresnünk a szó eredetét. Az ókorban mézből és vízből élesztőgombák segítségével italt erjesztettek. Az alkoholtartalmú nedűt mézsörnek (mead) hívták. Babilonban már 4000 évvel ezelőtt a katonák sebeit kenegették vele, mivel azt tartották, hogy sebeik gyorsabban gyógyulnak tőle. Sok helyeken, a fiatalasszonyok az esküvőjük után egy hétig ezt itták, mert úgy vélték, hogy növeli termékenységüket. Egyébként joggal, mert a méz aszparaginsavat és E-vitamint tartalmaz, melyek jó hatással vannak a női szervezetre.
Néprajzi kutatások szólnak amellett, hogy a „mézeshetek” kezdetben valóban mézes heteket jelentettek. A mezőgazdaság fejlődésével, a növénytermesztés és állattenyésztés térhódításával az emberek egyre elfoglaltabbak lettek. Természetes volt, hogy a mezőgazdasági munkák idején nem tarthattak nagyszabású ünnepségeket, így esküvőket sem. Vallási és praktikus okokból tehát az esküvők nagy része a nyári napforduló idejére, a vetés és az aratás közé került. Ezekben a hetekben gyűjtötték be először a mézet is, így ez az időszak tényleg mézes volt.
Akárhonnan származik is a kifejezés, az biztos, hogy utazásról nincs szó benne. Ám a világ sokat változott. Kialakult a nászút mai intézménye. A nászút egy tradicionális "üdülés", amikor az ifjú pár a házasságkötést ünnepli meghitten, kettesben, a rokonoktól, barátoktól távol. A nászút minden pár életében az egyik legboldogabb időszak. Akár egy pár napos út is nagyszerű megoldás lehet az esküvő méltó befejezésére. A nászút élményét nem lehet semmi mással összehasonlítani. Ez olyasmi, amit nem szabad kihagyni! Ilyenkor az ifjú pár ki tudja pihenni az esküvő szervezés minden fáradalmát, a sok utánjárást, idegeskedést, ahol életük első közös napjait tölthetik végre kettesben, a boldogító igen kimondása után.
Természetesen akadnak olyan párok, akik nem rögtön a Nagy Nap után utaznak el nászútra, hiszen az esküvő után is akadhatnak még elintéznivalók.
Nászútra ma már nem csak az úgynevezett ifjú házasok utaznak, hiszen vannak olyan házaspárok, akik a nevezetes házassági évfordulókon, mint például a 25. vagy 50. újra elviszik társukat egy romantikus üdülésre, ilyenkor nagyszerű lehetőség nyílik arra, hogy újra a napi gondoktól távol átéljék, milyen is volt az első közös út.
Egy jó kis nászút olyan csodavilágba röpíthet el, amiben később is szívesen „megmártóznál”. A tapasztalatok azonban azt mutatják, sokszor többet várnak a nászúttól, mint amit az valójában nyújtani tud.
